VAGYOK, AKI VAGYOK

Az egy dolog, hogy már jó ideje a saját (farkas)törvényeim szerint élek, és magasról teszek mindenre, ami nekem nem tetszik, de főleg a társadalom által diktált szabályokra, és megint más, hogy felelős vagyok mások életéért és megélhetéséért. Baromi jó érzés embereket tanítani, motiválni, olvasni a köszönőleveleiket, de talán még ennél is jobb érzés, hogy a munkásságom által többen is a nyomdokaimba léptek és „megélhetési” traderként tenegetik mindennapjaikat.

“Egyfajta kapocs vagyok az emberek és a tőzsde között.”

Tudom, hogy sokak számára Viktor Gáli egy gondolat, ami mindenki fejében ott motoszkál szabadságról, a korlátlan lehetőségekről, az önmegvalósításról, a rendszerellenességről, a sikerekről.

Olyan embernek vallom magam, aki nemcsak saját maga boldogulásáért tesz, hanem akit egyfajta felelősségérzet vezérel, hogy minél több ember képes legyen – a pénzügyi intelligencia és tőzsdei szaktudás által – jobbá tenni az életét. Az én feladatom, hogy elhitessem veletek, a döntés a ti kezetekben van, és ha akarjátok, mindenen képesek vagytok változtatni. Mert ez így is van…!

 

ÉN ÉS A TŐZSDE

A készségeink felismerése, amikor rájövünk, hogy mi miben vagyunk jók, nekünk mihez van tehetségünk. Ébredések ezek, melyek mindenkinél máskor jönnek el, egyszerűen nem lehet korosztályos határokat szabni. Sehol nincs kőbe vésve, hogy az embernek tudnia kell, mihez akar kezdeni az életével 18 évesen, vagy éppen 30 éves korára, mert van az úgy, hogy a fény éppen 43 évesen világítja meg az utat. Az egyik barátom ebben az életévében hagyta ott a Samsung vezérigazgatói posztját, hogy asztrológus lehessen. Életemben nem láttam még embert ennyire kivirulva…

Az én esetemben a fény viszonylag fiatalon mutatott utat, és szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy bizony az út, ami nekem rendeltetett nem lesz sétagalopp. Az elmúlt majd’ 15 év megmutatta, hogy képes vagyok a trading-ből élni, kereskedési stratégiákat fejleszteni, tanítani, és létrehozni egy olyan szellemi műhelyet, ahol átadhatom a nyereséges tőzsdézéshez szükséges tudást az arra érdemeseknek.

A semmiből létrehozni valamit mindenfajta segítség nélkül, majd ezt az egészet olyan alapokra helyezni, hogy abból mindenki profitál (win-win), kiváló példa. Példa arra, hogy azokkal a gondolatokkal, következtetésekkel, és szemléletmóddal, ahogyan én látom a világot, a tőzsdét, igenis sikereket lehet elérni, nem is akármilyeneket.

“Nem példakép akarok lenni, hanem példa.”

 

MÁSOLJ, NE KOPPINTS!

Azzal szerintem mindenki tisztában van, hogy az iskolákban nem tanítják meg nekünk a sikeres élet titkát, ezt magunknak kell megkeresnünk. Életem során mindig azoknak voltam a leghálásabb, akik valamilyen módon segítettek ebben a keresésben. Helyettünk senki nem fogja megtalálni, megmutatni, azt bizony nekünk kell, de legtöbbször már azért végtelenül hálásak lehetünk, ha valaki miatt a jó irányba indulunk el.

Másolni kell a sikeres embereket, de nem egy az egyben, mert valakinek a kópiája lenni nem más, mint olcsó replika, értéktelen utánzat. Másolnunk kell és közben megtalálni a saját személyiségünket, belevinni a saját tehetségünket, saját gondolatainkat, terveinket, létrehozva ezáltal valami teljesen egyedit, amiben mi hiszünk a legjobban és amiben mi leszünk a legjobbak.

A tőzsdén nem is másokkal, hanem önmagaddal kell megküzdened. Egészen pontosan a pszichéddel és berögződéseiddel. Rengeteg munka és következetes, lemondásokkal teli élet kell ahhoz, hogy tőzsdei kerekedésből élj, ráadásul átlagon felül.

 

 

“Ha nem buksz, már nyertél.”

Tökéletesen igaz ez az egyedi kötésekre, viszont a kereskedés egészére aligha. Azzal, hogy nem a vesztes oldalon vagy és nullszaldó környékén, esetleg kis pluszban „táncolsz”, még semmit nem értél el. Gyakorlatilag egy helyben toporogsz. Tényleg azt hiszed, ha megóvod a kereskedési tőkédet, hogy bizonyítottál bármit is? Jó, bizonyítottad, hogy az átlagnál egy kicsit jobb vagy, de az átlag felett egy kicsivel lenni még korántsem kiemelkedő teljesítmény, arról nem is beszélve, hogy ebből aztán nem telik aranyéletre…

 

ÚTRAVALÓ

A 30-as éveimet arra tettem fel, hogy segítsem a tőzsdézni vágyók álmait megvalósítani. Egy fecske nem csinál nyarat, de ha ezek az emberek elhiszik magukról, hogy mire képesek valójában, ha alázattal viseltetnek a piac iránt, ha betartják a közösen lefektetett szabályokat és nem alkusznak meg a részsikerekkel, akkor ez a közösség felemelkedik és nagy dolgokra lesz képes.

Mindenkitől azt hallom, hogy „azért tart itt ez az ország, mert…”   Hajlamosak vagyunk megfeledkezni egy apróságról: ezt az országot, ezt a társadalmat mi építjük, mi tesszük azzá, amilyen. Ha a tőzsdézést választottad hivatásként, akkor csináld rendesen, ne ímmel-ámmal, mint a legtöbben. Heti 5 nap, szigorú napirend, koncentráció, és kitartás. Mint a testedzés: az elején gyilkos lesz, de majd belejössz. Itt sem pár nap alatt, hanem hetekkel / hónapokkal később jönnek majd az eredmények. De ne feledd: ha eljutottál egy szintre, ne elégedj meg! Mindig tovább kell gondolni, fejlődni, párhuzamosan a tőzsdékkel, hiszen a piacok is ezt teszik.

“Ha nem leszel egyre jobb, egyre rosszabb leszel.” (Pat Riley)

Nem a pénzért, nem a jobb életért, hanem önmagunkért, a társadalmunkért, és az országunkért, hogy ne csak a nagy feltalálóinkat, hanem a tőzsdei kereskedőinket is emlegessék világszerte.

 

“És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!”

Kölcsey Ferenc – Huszt (részlet)