„Minden csak pszichológia” (Immanuel Kant)

 

Ha megértjük a pszichológiai mozgásokat, akkor a tőzsdézés sokkal könnyebb és értelmezhetőbb lesz. Szeretjük hinni, hogy minden, ami velünk történik, az csakis bennünket érint, holott az emberi viselkedés és a különböző szituációkra adott reakcióink egyetemesek. Nincs ez másként a tőzsdén sem, ugyanis ez a fajta egyetemes reakció megjelenik minden trader-nél, minden egyes befektetési / kereskedési folyamatot végigkísér.

Vegyük végig azokat a folyamatokat, pontosabban azokat a pszichét romboló hibákat, amiket a trading során elkövetsz. Szóval az van, hogy elkezded üzemeltetni a rendszered és várod az eredményeket. Az eredmények persze megérkeznek majd, de a tőzsdézés elsősorban önuralmat és konzekvenciát igényel, és itt el is érkeztünk az első ponthoz.

 

ÖNURALOM ÉS KÖVETKEZETESSÉG

Vasárnap van, közvetlenül a kereskedési rendszered első napja előtt járunk. Ég benned a tettvágy, kiragasztod a falra a kereskedési folyamatábrát, bekészíted a checklist-eket, rákészülsz a nagybetűs trading-re rohadtul, mintha a Marsra készülnél. Átfutod a stratégiákat, kiszámolod az optimális fogadási tétedet, baromi erősnek érzed magad. Most nagyon ott vagy, most nagyon érzed. Érzed, hogy – betartva a szabályokat – precízen végigcsinálod. Ott van benned a jóleső érzés, hogy „baszki, most aztán baromira odateszem magam”. Érzed, hogy valami jó dolog történik veled, de sajnos a legtöbb ember ezzel a rákészülési fázissal már tényleg úgy érzi, hogy ezzel már tett is valamit önmagáért és a sikerért. De ez még nulla, gyerekek!

Ez pont annyi, mintha egy rohadt jó randira készülnél, de Te csak addig jutnál el, hogy felöltözöl, parfüm, stb., szóval a szokásos procedúra… Igen, felkészültél, jól nézel ki, meg minden, de attól még, hogy rákészültél, és otthon a tükör előtt feszítesz, még semmit nem abszolváltál. Arra a találkára basszus el is kell még menni, végig kell tolni, majd a másodikat is, az ötödiket is, és a huszadik találkozóra is el kell menni, hogy megtaláld az igazit. Különben hogy lesz a Facebook-on az állapotod „kapcsolatban”? Ugyanígy kerülsz a tőzsdével is szoros kapcsolatba, hogy elkezdesz rendszerszinten gondolkodni, következetesen cselekedni, megvalósítani, kivitelezni.

Azzal, hogy rákészülsz, még nem történik semmi. Éppúgy, mint akik diétára vagy életmódváltásra készülnek: attól még nem fogyott le senki, hogy beszerezte az egészséges kajákat és ott lapulnak a hűtőjében. Azokat meg is kell szépen enni, és csak azokat megenni, és nemcsak az első napon, hanem az azt követő százon is… Ez a tőzsdén sincs másképp: tarsolyodban a szabályrendszerek (stratégiák), az indikátorok, a kockázatkezelési modell, a ’step by step’ folyamatábra, a checklist, a napló, stb. Ezeket nem csak az első napon kell használni, vagy amikor épp eszedbe jut, hanem nap mint nap (kivéve bank holiday 😊).

De mi még mindig csak a tudatos kereskedésed első napja előtti napnál járunk. A sikeres trading nem hétfőn reggel kezdődik, hanem akkor, amikor eldöntötted, hogy változtatni akarsz. Vagy ott megragadod a pillanatot, vagy elmehetünk a ‘csába, és kettőnk közül attól tartok, hogy inkább Te fogsz elmenni, méghozzá másnap délelőtt, amikor rádöbbensz, hogy nem fog ez neked menni.

 

A tudatos, következetes kereskedés nem holnap kezdődik, nem egy új stratégiával, hanem fejben. Akkor kezdődik, amikor eldöntötted, hogy változtatni akarsz!

 

TÜRELEM

Amikor belekezdesz, nem árt, ha megbarátkozol a türelem fogalmával. Tudom, hogy mocskosul nehéz, hiszen mindent azonnal akarunk. Jön egy vágy, egy érzés, amit rögtön, de lehetőleg azon nyomban ki akarunk elégíteni, és ez hatványozottan igaz a tőzsdei sikerekre is. Ez nem versenyfutás! Ahogy mondani szoktam: a tőzsdén nem gyorsan kell meggazdagodni, hanem nagyon!

Heteken-hónapokon keresztül téped magad, hogy most már tényleg rohadtul változtatni kéne, nem vaktában lövöldözni, hanem rendszerben gondolkodni, s megvalósítani. Vasárnap este rád tör az érzés, hogy itt az idő, holnaptól szabálykövető magatartást folytatsz. Tegyük fel, hogy tényleg elkezded és csinálod. Baromira céltudatosnak és elszántnak érzed magad. Sok hónap dühe van most benned. Olyan erőt érzel magadban, amit az emberek általában az első napon szoktak. Tudod, mint amikor a bringával izomból nekitekersz a dombnak. Az első pár méteren még visz a lendület, de az emelkedő makacsul tartja magát, és egy idő után már neked kell tekerned, mert a kezdeti lendület elfogy, és menned kell saját zsíron. Valami ilyesmi az első, tudatosan és precízen kivitelezett kereskedési nap is. Mész lendületből és nem érzed, hogy nehéz lenne. A stratégiák kivitelezése itt még nem nehéz, de a psziché itt kapja majd az első sallert, mert mit fogsz csinálni az első kötésed után? Na mit?

Hát persze, hogy megnyitod és csekkolod a terminál ablakot (ahol a futó és már lezárt ügyletek eredményei láthatók). Nem akarok túlozni, de esküszöm, hogy vannak olyanok, akik miután megnyitottak egy pozíciót, azonnal elkezdik nézegetni ezt a felületet, hogy miként alakul a kötésük (s majd aszerint döntenek)…

Nem számít. Megnyugtatlak, nem számít, de a harmadik, tizedik, vagy a huszadik kötés sem. Ne azzal foglalkozz, hogy mi a pillanatnyi állás, hanem hogy hó végén mi a produktum.

 

Meg kell értened, hogy a tőzsdézés türelmet igénylő folyamat, ami időt vesz igénybe. De nem akármilyen időt, hanem minőségi időt, és itt ezalatt a betartott entry- és exit stratégiákat, a következetes, dinamikus kockázatkezelést és money management-et értem.

 

Ne nézegesd a terminál ablakot, mert pszichésen rombolni fog! Az ember olyan, hogyha erőfeszítéseket tesz, egyből visszaigazolást vár, hogy van-e értelme annak, amit tesz. Sajnos ez a tőzsdén nem így működik, és ha ezt megérted, akkor nem fog elmenni a kedved az egésztől 1-2 veszteséges ügyletet követően.

 

VISSZAIGAZOLÁSOK KERESÉSE

A divatosabb nevén feedback-ek keresése a türelemhez köthető, csak ez annak már egy emeltebb verziója. Itt már nem a terminál fülön vagy a kereskedési naplódban keresed a pluszos kötéseket és a felfelé ívelő profitgörbét, hanem a külvilágtól szeretnél megerősítést kapni. Egészen pontosan emberektől és tárgyaktól.

Szükséged van arra, hogy valaki azt mondja neked, igen, van értelme csinálnod, látom, hogy boldoggá tesz. Azonban sose felejtsd el, hogy a legtöbb ember rosszindulatú, és ha ki is vagy virulva, le akarnak majd beszélni róla. Rád sütik a kezdők szerencséjét, vagy ami még rosszabb, hogy már rögtön az elején leírnak, bukásra ítélnek. Ezért a legjobb, amit tehetsz, hogy nem kérdezel meg senkit.

Ne siettesd! Ne az első hetet akard pluszban zárni, hanem az első hónapot vagy negyedévet. Ne akarj egy hét után dicséretet hallani, mivel még nem érdemelted ki! A dicsérő szavak mögött komoly teljesítmény és kitartás van. Az a baj, hogy azt hiszed, ha 5 kereskedési napon át mindent kifogástalanul, terv szerint csináltál, akkor faszagyerek vagy… Ezeket a sorokat csak akkor fogod megérteni, hogyha mindezt legalább 100 kereskedési napon át csináltad, és ha időközben nem kurvultál el. Ha már mögötted van 100 lehozott trading day, akkor fogod látni a mostani 5 napos önmagad, és ne félj, meglesz a véleményed magadról:

 

„Atyavilág, mit akartam én 5 nap után elismeréseket bezsebelni a nagy büdös semmire?!”

 

A másik tipikus önigazolási módszer, hogy abból első, nyamvadt 300 dollár hó végi nyereségből veszel magadnak valami újonnan megjelent műszaki kütyüt, vagy ami még rosszabb: elviszed a csajodat egy akciós wellness hétvégére. Becsapod magadat és persze őt is, hiszen Te is tudod, hogy ez még édes kevés, ebből nem lesz penthouse a Madárhegyen, ráadásul még reprodukálni sem vagy képes. Szegénykém meg azt hiszi, hogy az ifjú Gordon Gekko hozza neki a „happy hour” koktélt a medence partjára…

 

A lazaság csak külsőség, minden nap ugyanazt a forgatókönyvet kell tolnod, legfeljebb a környezet változik. 😉

 

“MOST AZ EGYSZER”

Nem! Minél több lehozott kereskedési nap van a hátad mögött, annál nagyobb a kísértés, hogy elhitesd magaddal: egy kicseszett látnok vagy a piacon. Ugye mindenki ismeri az „én jobban tudom” embereket… Kivagyok tőlük! Ne ess abba a hibába, hogy trendfordulót kiáltasz, amikor még semmi sem utal rá, vagy belevegyél valamibe, ami már szerinted „eleget” esett.

Őszintén, hányszor hangzott el a szádból a „most az egyszer” vagy az „ez még belefér” szókapcsolat? Minél gyakrabban, annál inkább gondolkozz el azon, hogy számodra miről is szól a tőzsde: szerencsejátékról vagy tudatos pénzkeresésről? 100-ból 101 „trader” bukik bele a kereskedésbe, mert úgy gondolta, hogy „na jó, most az egyszer”. Abban a pillanatban, amikor csak egyszer is félredobod a lefektetett szabályokat, úgy fog bedőlni az egész, ahogy van. Egy az egyben, mint a diéta: nem azon az egy csokin fog múlni, hanem azon a többin, amiket betolsz a későbbiekben is, mert be fogod tolni. Az agyad jól elvan szabályszegés nélkül, ha viszont belemész a csínybe, abban a pillanatban, amikor megkapja az adrenalint, – mint egy állat – elkezdi követelni azt, és az áhított „big deal” utáni vágyakozásod egyre erősebb lesz. Innen már csak egy lépés, hogy meggyőzd magad, miért kéne megvenni / eladni azt a papírt, elkezded érezni, hogy mit kéne csinálni ahelyett, hogy a stratégiáid szerinti belépőkre fókuszálnál.

Minden tettünk egy döntéssel kezdődik. Mi döntünk a saját sorsunkról, a mi döntéseink következménye, hogy hol tartunk jelenleg, hogy milyen a számlagörbénk. Te döntöd el, hogy csinálod vagy sem, hogy „most az egyszer” hulló késekbe nyúlkálsz vagy sem, és a blog végére visszakanyarodtuk oda, ahonnan indultunk.

Minden fejben dől el. Minden csak pszichológia.