Rögtön a jolly joker kérdéssel indítok: hogy bírod a karantént?

“Egész jól, bár az én életvitelemet nem igazán érintik a korlátozások. Csak az zavar, hogy heti 5, trading room-ban töltött nap után hétvégén már orientálódnék kifelé, a szabadba. Erre most nincs mód, így nehezebben is regenerálódom egy-egy fárasztó hét után.  Hiányzik a Balaton, a víz, a hajózás.”

 

Mostanában egyre többet állsz a mikrofon mögé. Mi ez a pálfordulás?

“Ez valahol babona- és alkatfüggő. A szakma veteránjai nem igazán állnak kötélnek, hogy nyilatkozzanak. Jobbára azért nem vállalják be a közszereplést, mert szerintük véleményt formálni pszichésen nem túl szerencsés, (negatívan) befolyásolja a tevékenységüket. Korábban én is úgy gondoltam, ha kérdeznek az azt feltételezi, hogy birtokában vagyok konkrét, például látnoki képességeknek. Ez az alapállás kifejezetten rossz, mármint ha valaki azt gondolja, hogy bizonyos skill-ek birtokában van, mert akkor nem tud eléggé flexibilis lenni. A norma számomra az, hogy az embernek kell, hogy legyen egészséges önbizalma, de tisztában kell lennie azzal, hogy a képességei korlátozottak, és tudnia kell változtatni az elképzelésein, ha azok a tévesnek bizonyulnak.

A régi motorosokkal ellentétben engem nem térít el az objektivitástól és a szabályrendszerem betartásától, ha véleményt kell formálnom egy-egy piaci szituációról. Sőt, úgy érzem, hogy sok esetben a hallgatásommal bűnt követnék el: ha nem hívnám fel a figyelmet a bennfentes kereskedésre vagy a pénzügyi szolgáltatók túlkapásaira, akkor én is bűnrészessé válnék…”

 

Hogyan kerültél közel a befektetések világához?

“Talán az óvodában kezdődött, persze nem tudatosan, vagy mégis?! Imádtam a matchbox-okat. Míg a többiek mindig többet és többet akartak, engem a különleges, limitált példányok vonzottak. Elkezdtem cserélgetni őket, ezzel azonban néha kellemetlen helyzetbe kerültem, például akkor, amikor 2 ütött-kopott Opel-t cseréltem el egy zsír új, tűzpiros Ferrari-ra. Jött is másnap a barátom apukája, és követelte vissza a sportautót, amit igazságtalannak éreztem. Tény, hogy nem voltam sportszerű, nekem ugyanis voltak sejtéseim az értékarányokról, ugyanis valamelyik rokonomtól kaptam egy matchbox katalógust, amiben fel voltak tüntetve az akkori árak, német márkában.  Szóval igen, talán már az oviban felfigyeltem az arbitrázs lehetőségekre, illetve értékeltolódásokra.”

 

Emellett gondolom a “Gazdálkodj okosan!” volt a kedvenc társasjátékod…

“Nem, azt valahogy ritkán játszottam, viszont a Hotelben 5-6 kör után komplett szállodabirodalmat építettem és előbb-utóbb mindenki nálam szállt meg.”

 

Mi sarkallt arra, hogy gazdasági pályára lépj?

“Gimnazistaként a pszichológia, majd a jogi pálya vonzott, aztán érettségi előtt feltettem magamnak a kérdést: valóban az emberek hülyeségeivel ügyes-bajos dolgaival akarok foglalkozni? Tudtam, hogy magamat akarom felépíteni, lenni valaki, aki nem más álmait, hanem a sajátjait valósítja meg. Ehhez pedig alapvetően közgazdasági alapok kellenek, a piacgazdaság összefüggéseinek megértése, így egyértelmű volt az irány. Ja, és jó közgazdász mindig kell, mert rosszból van elég…”

 

Voltak olyan személyek, akik inspiráltak az eddigi pályafutásod során?

“Kellenek az idolok, akik megmutatják, hogy meg igenis lehet csinálni és az áhított életvitel valóban elérhető a tőzsde segítségével. Engem mégis inkább azok nyűgöznek le, akik a szakmaiságukkal engem is formáltak, mint tőzsdei kereskedőt. Mark Douglas pszichológiailag és mentálisan adott sokat, Ray Dalio és Michael Voigt pedig szemléletmódjával és a piachoz való hozzáállásával. Utóbbinál személyesen is pallérozódtam. Sokat köszönhetek Saad Rahimnak, akivel anno Dubaiban találkoztam, s megosztotta velem árupiaci gondolatait. Saad ma már a neves Trafigura kereskedőház olajstratégája, akinek innen is gratulálok!”

 

Kitől tanultál a legtöbbet?

A tőzsdétől. Tényleg. Nagyon sokat.

 

Mi volt az eddigi legnagyobb nyereséggel járó pozíciód?

“2013 januárjában vettem egy nagyobb Tesla-pakkot 36 dollár környékén és 176-on zártam októberben. Közel 400% mindössze 10 hónap alatt. Összegszerűen talán ez hozta a legtöbbet, de van néhány emlékezetes pozícióépítésem is.”

 

Mi volt életed legnagyobb bukása?

“Volt egy stratégiám, amiről azt hittem, hogy mindenható. A német kötvény, vagyis a Bund és DAX részvényindex negatív korrelációjára (egymással ellentétes mozgására) épült a határidős piacon. Miután megdupláztam az egyenlegemet, nem sokkal rá a tőkém 70%-a ment a levesbe. Természetesen nem használtam stop loss-t, így remegő kézzel kellett zárnom a felhalmozott veszteséges ügyleteket.”

 

Hogyan élted meg ezt a bukást lelkileg?

“Nagyon rosszul: összezuhantam, úgy éreztem, hogy vége a világnak. Az anyagi károm is jelentős volt, de a lelki veszteségeim még nagyobbak. Ráadásul megdőlt a teóriám, hogy egyedül én vagyok okos, rajtam kívül pedig mindenki más hülye. Bennem például a bukás előtt fel sem merült, hogy tévedhetek és nem tudtam, mi a teendő, ha ilyen helyzet alakul ki. Csak álltam és nem tudtam, mit tegyek.”

 

 

Megfordult a fejedben, hogy otthagyd a tőzsdét és elmenj mondjuk bolti eladónak?

“Végiggondoltam, hogy milyen lehetőségeim vannak: vagy hagyom a fenébe a tőzsdét, vagy tanulok a hibámból és megtanulom, hogyan kell ezt rendesen csinálni. Az utóbbi mellett döntöttem.”

 

Hogyan sikerült innen felállni?

“A 2008-as gazdasági- és pénzügyi világválságot követően olyan a részvénypiacok olyan mélypontokra estek, hogy az már nevetséges volt. Elkezdtem irreálisan olcsó papírokat venni, és bevallom, óriási szerencsém volt, mert sikerült elkapnom a piac alját. Innen csak felfelé volt, ráadásul ahogy egyre jobban visszanyertem a likviditásomat, visszatértem a határidős piacra is, ahol napon belüli (day trade) stratégiákat dolgoztam ki és üzemeltettem – sikerrel. Kezdetben az ázsiai piacokon, majd az európai és amerikai indexeken is, és teszem ezt a mai napig is.”

 

Vannak olyan fix alapelveid, amiket válsághelyzetekben használsz? 

“Úgy gondolom, hogy a recessziók nem véletlenül és hirtelen alakulnak ki, hanem fel lehet rájuk készülni. Vannak jelek (ún. red flags), amiket figyelek. Ilyen volt például 2019-2020 derekán a túlvett amerikai részvénypiac, a heti szintű 2-3 csúcsdöntés, az elvakult eufória. Ez az úgynevezett “túl szép, hogy igaz legyen” szituáció. 2019 novemberétől folyamatosan kommunikáltam, hogy hamarosan vérengzés lesz a piacokon (persze vészmadárnak tartottak), amit a télen érkező koronavírus-járvány mint katalizátor be is indított. Arra azért még én sem számítottam, hogy 0-ra fékeződhet a gazdaság, de a korlátozások és a karantén miatt egy olyan, még sosem látott helyzet állt elő, amikor az embert egyszerre vették ki a termelésből és a fogyasztásból. Ez kb. olyan, mintha az autópályán a 130-cal haladó autó betonfalba ütközne… De tök mindegy, hogy 2001. szeptember 11., subprime hitelválság, vagy járvány okozta recesszióval nézünk szembe, a jó befektetőnek nem azt kell tudnia, hogy mi fog történni, hanem ha egy adott dolog történik, arra hogyan fog reagálni. Tehát megvannak forgatókönyveim a különböző eseményekre, emellett pedig precíz kockázatkezelést folytatok – többek között ezért is alszom nyugodtan.”

 

Hogyan élted meg 2020 február végét, amikor beszakadt az amerikai részvénypiac? Hogyan érintette ez a pozícióidat?

“Épp Trader Camp-et tartottam Sümegen, a Hotel Kapitányban. Az esti órákban, túl a vacsorán folyamatosan pittyegett a telefonom, csak úgy záporoztak a Bloomberg hírek az amerikai indexek beszakadásról. Én csak annyit mondtam a többieknek, hogy “megkezdődött”. Tudták, hogy mire gondolok, mert már hetek óta irogattam a napi riportokban, hogy túlvettek a piacok és az újabb és újabb all time rekordok bejelezik számomra a piac tetejét. Másnap azzal indítottam útnak a többieket, hogy készüljenek a következő hetekben extrém volatilitásra és agresszív kereskedésre.

A részvényportfólióm megsínylette a zuhanást, de elég diverzivikatív ahhoz, hogy simán túléljen egy krachot. Ráadásul azóta az esés 50%-át visszaadta a piac, így már nem is fest olyan rosszul.

Nem kereskedem stop loss nélkül, valamint az ultra swing, vagyis hosszú távú pozícióimat mindig igyekszem lefedezni, így nem ért különösebb kár. Sőt, örültem a medvepiacnak, mert az esés sokkal elementálisabb és gyorsabb, mint long trendben, így rövidebb idő alatt, jóval több pénzt lehet keresni.”

 

Szoktál saját elemzéseket csinálni vagy mások elemzéseire hagyatkozol?

“Kizárólag magam elemzem a piacokat, termékeket. Számomra a kereskedés egyik alapszabálya, hogy nem szabad másra hallgatni, meg kell tanulni egyedül kereskedni és befektetési döntéseket hozni. A felelősség minden esetben az enyém.”

 

Bika- vagy medvepiacokon szoktál nagyobb profitot elérni?

“Szerintem a legtöbb kereskedő számára bikapiacon könnyebb kereskedni, mivel az emelkedő trend hosszabb, periodikusabb, és nem olyan meredekségű mint a csökkenő tendencia, így lehetőség nyílik arra, hogy a kereskedő akár többször is hibázzon, ugyanis az emelkedés ezeket a hibákat jellemzően kiegyenlíti. Egy hosszú bikapiacon akár egy fegyelmezetlen, a kereskedés kockázatát figyelmen kívül hagyó befektető is kiemelkedő hozamokat érhet el, de az ilyen típusú spekulánsok az első, erőteljes visszaeséskor megtizedelik a számlájukat. Ez elsősorban azért van így, mert medvepiacokat jellemzően sokkal volatilisebbek és hevesebbek, az egymást követő hullámok sokkal gyorsabb lefolyásúak. Ez pedig igencsak megnehezíti be- és kiszállási pontok beazonosítását, így a kereskedőknek a hibákért is magasabb árat kell fizetniük.”

 

Hogyan kereskedsz bear market idején?

“Röviden: agresszíven. Bővebben: mivel a medvepiacok nagy zuhanásokkal (és ugyanígy nagy emelkedésekkel is) járnak, ezért profitrealizáló magatartást folytatok, vagyis pozícióépítés kizárva, csakis céláras kötésekben gondolkodom. Ilyenkor rendszerint megnő a volatilitás, emiatt csökkentett kockázattal, szűkebb stopokkal, és szigorúbb pozíció-menedzseléssel dolgozom. A sentiment (hangulat) indikátorokat szoktam figyelni, melyek a befektetők szemléletét tükrözik, s középtávon aligha hazudnak.”

 

A piaci válságok során mikor fordulsz át pozitívba, ha a piac téged igazol?

“Én a válságot úgy kezelem, hogy rögtön az elején megpróbálom kikövetkeztetni: vége lesz-e a világnak vagy sem. Tudom, viccesen hangzik, de ez egy nagyon fontos kérdés, ugyanis ha világvégével számolok, akkor a pénzügyi rendszer összeomlik és tök mindegy, hogy miben tartom a pénzemet. Ilyen rendszerszintű kockázat azonban nagyon ritkán fordul elő. A recessziók során általában érdemes részvényeket vásárolni, hiszen azok relatíve olcsóvá válnak (a legtöbbször akkor válnak nagyon alulértékeltté a pénzpiaci eszközök, amikor egyszerűen rajtuk kívülálló okok miatt muszáj azokat eladniuk a befektetőknek, bármilyen áron, magyarán kényszerlikvidálnak). Én ezt úgy szoktam megtenni, hogy előre meghatározom, milyen lépésekben mennyi pénzt akarok elkölteni.. A legjobb, ha előre beállítjuk a limit vételi megbízásokat és elmegyünk nyaralni, ugyanis ha közel vagyunk az eseményekhez a negatív hangulat képes megbénítani és eltántorítani a vásárlástól.

Ha  a mostani szituációt vesszük, a mostani eladói hullámot vételre használtam fel, ugyanis a FED soha nem látott, óriási pénzeket nyomott, illetve nyom a rendszerbe. Majd az idő eldönti, igazam volt-e…

Technikailag 20%-os, trenddel szemben történő elmozdulásnál beszélünk trendfordulóról. Azt azért ne feledjük, hogy ez a tézis kizárólag long term, vagyis hosszú távon működik. Rövid-/középtávon távon egy saját trendfordulós kritériumrendszert alkalmazok, s ha az teljesül, rövid távon akár anticiklikus pozíciókat is felveszek.”

 

Egy válság során mikor érdemes long pozíciót nyitni?

“Ha megnézzük a statisztikákat, akkor azt láthatjuk, hogy  a hosszú távú befektetőknek – én nem ilyen vagyok – a nagy pánikban érdemes volt vásárolnia. Amikor 3,5-ös P/E rátán forog egy olajcég, akkor nincs mese, azt egy invesztornak meg kell vennie.

Mivel én akár napon belül is kereskedem, a piaci feltételek változását figyelem és csúcs-völgy elemzést alkalmazok – ezekkel könnyedén be tudom azonosítani az irányokat rövid-, illetve középtávon. Tehát, ha a trendfordulós kritériumrendszerem alapján long irányba fordultunk, onnantól már a vételi pozíciókat preferálom.”

 

Tény, hogy a subprime válságban a shortosok jelentős mértékben hozzájárultak a pénzügyi rendszer összeomlásához. Mit gondolsz, manapság még mindig negatívan ítélik meg a shortosokat? 

“Egyetértek veled, bár az akkori FED elnök, Greenspan is hozzájárult ehhez a kamatpolitikájával. A 2008-as hitelválság egyértelműen a szabályozók kudarca. Érthetetlen, hogy miért nem szabályozták a CDS-eket (csődkockázati felárakat –  a szerk.), illetve engedélyezték az elmebeteg tőkeáttételt és a fedezetlen shortot, holott mindenki tudta, hogy ez hatalmas kockázat a rendszerben.

Shortolni egy abszolút áletikai kérdés. Aki longra spekulál, az semmivel sem etikusabb annál, mint aki esésre játszik. Egyfelől mindenki pénzt akar keresni, másfelől az emelkedéseket a shortok tudják megfogni, és az eséseket is a short-visszavételek tudják megállítani. Ahol kevesebb a short, ott nagyobb lesz a kilengés mindkét irányba. A short tehát egyértelműen kiegyensúlyozó tényező.”

 

 

A magyar befektetők leginkább long-irányultságúak. Mit gondolsz, a short pozíciók felvétele egy érettebb befektetői réteget felételez?

“De még mennyire! Short esetén kell egyfajta érettség, mert az embernek rá kell jönnie, hogy komoly kockázatkezelésre van szüksége, ami nélkül beláthatatlan veszteségeket halmozhat fel. A shortnál a potenciális veszteség végtelen, ezért kötelező érvényű stop loss-t használni! A long kötéseknél is, ugyanakkor nagy különbség, hogy egy long ügylet esetén “ki lehet ülni” a veszteséges pozíciót, ami maximum a tőke nagyságáig terjedhet.”

 

Mi látható utólag a kereskedési statisztikáidból: a vételi vagy az eladási pozíciókat kedveled jobban?

“Egyiket sem kedvelem jobban a másiknál. Ha valaki elfogult valamelyik irányba, az csak a hátrányára válik. Mint egy zongorista, aki mindkét kezét használja, nekünk is képesnek kell lennünk arra, hogy mindkét irányba játsszunk.”

 

Hiszel a “buy the rumor, sell the news”, vagyis “vegyél pletykára, adj el hírre” módszerben?

“Teljes mértékben! Ez egy nagyon jó módszer, amivel gyors profitot lehet elérni. Emlékezzünk 2020 tavaszára, amikor kirobban a szaúdi-orosz olajháború. Az OPEC+ (Kőolaj-exportáló Országok Szervezete kiegészülve a külső tagokkal) várható termeléscsökkentése beárazódott, így 30%-ot száguldott a WTI és a Brent olaj is. Nem sokkal azután, hogy hírügynökségek világgá kürtölték a várt 10 millió hordó/napos vágás konszenzusos elfogadását, fordult a piac és bezuhant mindkét irányadó olajfajta árfolyama. Különösen ideges piacokon a “pletykára vásárlás, hírre eladás” stratégiája tökéletes módszer a day trade (napon belüli) kereskedés esetén.”

 

Hogyan foglalnád össze a kereskedési filozófiádat?

“A trading során két olyan tényezőre fókuszálok, melyet kontrollálni tudok: a kockázatra és önmagamra, hiszen én hozom a döntéseket. 15 éves kereskedési tapasztalattal a hátam mögött elfogadtam azt a wall street-i mondást, miszerint a tőzsde világában az egyetlen biztos pont az éppen aktuális árfolyam, ezért kereskedéseim során hagyom, hogy a piac vezesse a kezemet, s nem én próbálom vezetni a piacot.

Alapvetően trendkövető spekuláns vagyok, nem akarom kitalálni, hogy mi fog történni vagy minek kéne végbemennie. Én azt latolgatom, hogy minek nagyobb a valószínűsége a múltbeli analógiák alapján. Egészen pontosan azt vizsgálom, a múltban hasonló szituációban az eszközök viselkedését nézve mi következett be nagyobb valószínűséggel.  Ez egy olyan attitűd, ahol nem nagyon van szerepe az ember szubjektív meggyőződésének arról, hogy a világnak vagy valamely terméknek merre kéne mennie, noha ezt nyilván nem lehet teljesen kiszűrni.

A “játékban” való részvétel lényege, hogy a tőke rendelkezésre álljon és azt ne veszítsük el. Azt minden eszközzel óvni kell, törekedni arra, hogy a rossz döntések következményei limitáltak legyenek. Emiatt a tőkevédelmet szem előtt tartó kockázatkezelést szükséges alkalmazni.”

 

Köztudottan hibrid kereskedő vagy, vagyis a fundamentumokat és a technikai képet is nézed. A kettőt hogyan lehet összeegyeztetni?

“Egyszer megkérdezték tőlem, hogy “szerinted melyik a fontosabb: a fundamentális vagy a technikai kép?” Erre kapásból visszakérdeztem, hogy “melyik a fontosabb a madárnak: a jobb vagy a bal szárnya?”

Az árfolyamok alakulását hosszú távon a fundamentumok, középtávon a kamatlábak, rövidtávon pedig a csordaszellem (pszichológia) határozzák meg. Mindig vannak fundamentális szcenárióim, mint például a részvénypiac most éppen túladott / túlvett, vagy hogy a dollár a FED monetáris politikája miatt rövid-/középtávon erősödésre / gyengülésre van ítélve. Az áralakulást folyamatosan nézem, abból mindig van valamilyen valamilyen elképzelésem. Van egy szabályom, hogy akármennyire meg vagyok valamiről győződve fundamentálisan, pozíciót csak akkor veszek fel, ha az árfolyamalakulás erre valamifajta okot ad.”

 

Tehát egy fundamentális ötletnek a technikai elemzés oldaláról is meg kell felelnie, de ez fordítva is igaz?

“Nem, ez fordítva nem igaz. Olyan van, hogy nagyon kockázatosnak ítélek meg valamit, pedig “jól viselkedik” az árfolyam, és nem lépem meg, mert egy fundamentális szűrőn kiesik. Viszont, ha valami nagyon jól néz ki technikailag, és nem értem, miért van ez fundamentálisan, attól még simán megveszem. Már csak azért is, mert gyakran a piac előbb tudja a híreket, s ennek megfelelően áraz. Vannak piaci szereplők, akik jobban informáltak, mint mi, tehát hinni kell az áralakulásnak.

Például az EUR/HUF keresztnél szokott ilyen lenni, hogy emelkedik az árfolyam, de nem vesznek róla tudomást, a sajtó nem is írja meg, hogy gyengül a hazai fizetőeszköz, amíg nem érti a mozgás okát. Amint utólag megérti, akkor azonosul vele. Tehát nem tehetjük meg azt, hogy ne szálljunk be olyan mozgásba, ahol nincs még meg a fundamentális ok.”

 

A véletlen, a kiszámíthatatlan, a szerencse mennyire befolyásolja a pozícióidat?

“Ahogy Obi-Wan Kenobi mondta a Csillagok háborújában: az én szótáramban nem szerepel az a szó, hogy véletlen.”

 

Vannak-e olyan kockázatkezelési elveid, amelyeket bármelyik trader figyelmébe ajánlanál?

“Minden kereskedőnek használnia kell veszteség stopot, amit semmi – se hír, se reménykedés – nem írhat felül. Egyik pályatársam mondta egyszer, hogy azért kereskedik nagy devizaügyletekkel, mert ha nincs elég nagy pozíciója, akkor nem érzi a piacot. Szerintem valahol igaza van, mert ha nagy a pozíciód, akkor kénytelen vagy meghúzni határt, ahol elvágod a veszteséged. Ezt kisebb kötésegységgel nem teszed meg, mert a veszteséges pozíció ez esetben nem fáj annyira. A tőkeáttételes kereskedés is arra tanítja meg az embert, hogy tőkéjének csak töredékét kockáztassa.

Továbbá a dinamikus kockázatkezelésben hiszek, vagyis nyerő szériában nagyobb, vesztő szakaszokban lépcsőzetesen csökkentett kockázattal kötök.”

 

Gyakran mondod, hogy foglalkozásodat tekintve kockázatkezelő vagy. Mennyire kell meghatározónak lennie a kockázatkezelésnek egy trader életében?

“A kockázatkezelés nélküli tőzsdézést egy fék nélküli autó vezetéséhez tudnám hasonlítani. A tőzsde világában a veszteségek szerves részét képezik a “játéknak”. Mindenki, aki tőzsdei kereskedésre adja a fejét, a hosszú távú, konzisztens nyereség elérésében érdekelt, amit csak úgy érhetünk el, ha nyereségeink összességében meghaladják a veszteségeinket. Hogy ezt elérjük, a veszteséges ügyleteinket idejekorán le kell zárni, míg a profitos kötéseket hosszabb ideig futni kell hagyni. A két feladat közül a befektetőknek főként az elsővel gyűlik meg a bajuk, vagyis nehezen zárják a veszteséges ügyleteket, mert felülkerekedik rajtuk a remény, hogy hamarosan pluszba fordul a kötés.

A veszteségek gyors lezárásának szükségességét nagyon jól megvilágítja egyik személyes történetem. Volt egy pályatársam, barátom, aki alapvetően nagyon jól érezte a piaci folyamatokat: időben felismerte a 2008-as hitelbuborék kialakulását, így nagy short pozíciókkal az akkori 5-ös lottó főnyereményének harmadát zsebelte be. Továbbá kivette a részét  2010-es évek technológiai boom-jából, rongyosra kereste magát azon, hogy az Apple, az Amazon, és a Facebook gigászokká nőtték ki magukat. 2017 nyarát már a saját felvidéki kastélyában töltötte, ahová engem és a családomat is meghívott. A bejárattól 5 percet kellett autózni, mire chateau-hoz értünk, és mindenhol korhű pompa fogadta a vendégeket, ország-világnak hirdetve a tulajdonos gazdagságát. A barátom azonban nem tulajdonított nagy jelentőséget a veszteséges pozíciók kezelésének, mondván előbb-utóbb úgyis arra megy a piac, amerre megálmodta. 2019 végén optimista volt az amerikai részvénypiac alakulásával kapcsolatban (holott a túláradó optimizmus és a folyamatos csúcsdöntögetés számomra pont az ellenkezőjére engedett következtetni), az S&P-500-at 4000 pontra várta, így hatalmas tőkeáttételes pozíciókat halmozott fel. A 2020 februári eseményeket követően olyan hatalmas veszteségeket szenvedett el, hogy a teljes vagyona – beleértve a kastélyát is – előúszott, miután a pozícióit a brókercég kényszerlikvidálta. Most egy győri lakótelep bérházának 5. emeletén lakik, visszatért mérnöki szakmájához, és soha többé nem tőzsdézik.”

 

Milyen indikátorokat használsz a kereskedés során? Van-e köztük olyan, amit más tőzsdei kereskedőnek is ajánlanál?

“A kockázatkezelésből ered, hogy ha stop loss-t használsz, akkor az árat kell elfogadnod elsődleges indikátornak, ha pedig így van, akkor nem vitatkozhatsz a piaccal. Emellett két, volatilitást mutató indikátort figyelek rendszeresen: az egyik a tényleges (ATR – Average True Range), a másik pedig az implikált volatilitást (VIX index) mutatja. Fontos, hogy tisztában legyünk a piac mozgékonyságával, hektikusságával, mert eszerint kell nekünk is viszonyulnunk a kereskedéshez. Egy alacsony volatilitású, trendelő piacon nyugodtan lehet pozícióépítéssel próbálkozni, vagyis kimaxolni a profitot, ellenben ideges, hektikus piacon agresszív üzemmódra kell váltani és profitrealizáló magatartást érdemes folytatni: a hirtelen, nagy elmozdulásokat le kell marzsolni.

A kereskedők szeretnek indikátorokat használni, mert mindenki kedveli, ha valaki vagy valami súg, irányt mutat neki, különösen bizonytalan időkben, de a trading nem így működik. Senki sem fog odamenni hozzád, megfogni a kezed és megmondani, hogy mit csinálj – egy indikátortól sem várhatjuk el ezt. Az indikátorok a múltbeli árfolyamok alapján adnak jelzéseket, tehát jellemzően késnek, de legjobb esetben is a jelent mutatják, amiből a jövőre vonatkozóan semmilyen következtetést nem lehet levonni.

Ha valaki igazi kereskedővé akar válni, az indikátorokat legfeljebb mankóként / megerősítésként szabad használnia, ugyanis vállalnia kell a döntéshozatal súlyát, amit nem lehet teljes egészében egy indikátorra hárítani.”

 

 

Gyakran olvasni, hogy a tőzsde nagyrészt pszichológia. Mennyire értesz ezzel egyet? Miként tudod feldolgozni a veszteséget? Mennyi idő szükséges ahhoz, hogy belásd, hogy fordítva ülsz a lovon, s lezárd a veszteséges pozíciókat?

“Tapasztalatból mondom, ha valaki pszichésen gyenge, illetve nem készül fel mentálisan, hamar elvérzik a piacon. A veszteségeket tudni kell kezelni, de ugyanúgy a nyereségeket is. Tudod hány embert láttam elszállni, mert éppen beletenyerelt a tutiba?!

Ha valaki tőkeáttétellel kereskedik, akkor a stop loss életbevágó. Ha elkezdek bukni a kistoppolódások miatt, akkor tudom, hogy rossz irányban állok, ilyenkor automatikusan óvatosabb leszek és átértékelek. Én már elég sokszor buktam, így kialakult bennem valamiféle tisztelet a piaccal szemben. Nekem az a dogmám, hogy a veszteségek ugyanúgy részei az üzletnek, mint a nyereségek. Az egyetlen feladatom, hogy a vesztő ügyleteket idejekorán lezárjam, hiszen a legjobb trade-ek mindig azok, melyek kezdettől fogva nyereségesek. Emiatt “időzárat” használok, vagyis – idősíktól függően – x idő után porlasztom az ügylet kockázatát.”

 

Elsődlegesen honnan merítesz információkat, milyen szakmai portálokat követsz? Miként vélekedsz azokról az írásokról, amiket az összeesküvés elméletekhez sorolnak? A pénz- és tőkepiaci szereplők nem nagyon szokták ezeket semmilyen módon kommentálni…

“Úgy vélem a világ nagyon sok, egymástól eltérő érdekekkel rendelkező szereplőből áll, az összeesküvés elméletekben ezért nem hiszek. Információforrásaim a legegyszerűbbek: a Bloomberg terminál mellett a klasszikus gazdasági oldalak (pl. The Economist, The Financial Times, Marketwatch), és természetesen leginkább az, hogy mit csinál a piac, merre mozognak az árfolyamok.”

 

Mit tartasz szarvashibának a tőzsdén?

“Szerintem az ember akkor hibázik igazán, amikor tisztában van vele, hogy rosszat csinál, mégis megteszi. Ha valaki nincs tudatában annak, hogy másként kellene döntenie, az még jól is elsülhet: vagy szerencséje van és jól jön ki belőle, vagy a tévedése veszteséggel jár, de belátja, hogy hibázott és tanul belőle. Ezek az úgynevezett okult hibák, amiket egy tőzsdei kereskedőnek a pályafutása elején egész egyszerűen el kell követnie, hogy aztán a saját javára fordíthassa őket.”

 

Szerinted mi különbözteti meg a jó befektetőt a rossztól?

“Szerintem az, hogy tud-e racionális maradni, azt mondani, hogy felejtsük el, vagy elkezd hülyeségeket csinálni. Lehet bukni, meg lehet nyerni, de amit elbuktál, azt nem lehet visszanyerni. Tiszta lappal újra kell kezdeni az egészet, de ez lelkileg nagyon nehéz.”

 

Mennyit dolgozol?

“Két trading session-ből épül fel a kereskedési rendszerem: egy délelőtti és egy délutáni etapból. A szigorúan kereskedéssel töltött idő átlagosan napi 6-7 óra. Gyors fejszámolást követően azt kell mondjam, elég vad órabérem van. 🙂 Amit nagyon csípek, hogy a kora délutánom szabad, rendszerint akkor sportolok, amire nagyon nagy igényem van.”

 

Sokan keresnek fel tanácsért?

“Sokan. Az emberek többsége azt szeretné, ha megmondanám, merre megy a piac, például fel fog-e menni a MOL és ha igen, mi lenne a céláram. A “tutit” szeretnék hallani. Erre egyrészt senki nem képes, másrészt pedig ha a pozícióimról mesélek, az azért is okozhat gondot, mert mire eljut a közönséghez az információ, már lehet, hogy rég ellentétes irányban állok, és így sokan csak azt látják, hogy mekkorát esett az, amire mi azt mondtam, hogy venni kell. A rövid-/középtávú stratégiáimnak éppen az a lényege, hogy minél rugalmasabb legyek, bármikor megváltoztassam álláspontomat és pozícióimat is. És persze sokszor tévedek is.”

 

Mennyire befolyásolja a pénz az életedet?

“Sokkal inkább a szabadidő számít nekem, mint a pénz, így tudok ugyanis többet foglalkozni a családommal, a barátaimmal, és a hobbimmal. A pénz értelme számomra annyi, hogy szabadidőt teremt.”

 

Sikeres embernek tartod magad?

“Én nem sikeres, hanem boldog embernek tartom magam. Megvan mindenem, azzal foglalkozhatok, amit szeretek, és tudok adni is. Mi kell még?!”

 

Milyen hobbijaid vannak?

“Vitorlázom, emiatt nyáron a Balatonon leledzem. Emellett sokat utazok, mert ekkor tudok igazán kikapcsolni és feltöltődni. Szerintem nagyon fontos, ha valaki kimerítő szellemi munkát végez, hogy valamilyen természetközeli dologba meneküljön.”

 

Mit tanácsolnál annak, aki a fejébe vette, hogy profi trader lesz?

“Azt, hogy törekedjen a folyamatos, töretlen fejlődésre. Mentálisan, technikailag, fundamentálisan, mindenhogy! A fejlődés alakít rajtunk, a változásra pedig nagy szükségünk van, ugyanis állandóan alkalmazkodni kell a piachoz. Ez nem úgy működik, mint mondjuk a borászkodás, hogy kitanultad és az a tudás 20 év múlva is ugyanúgy használható lesz, itt elkerülhetetlen, hogy alkalmazkodjunk a változásokhoz.”

 

 

Az öngondoskodás és a nyugdíjak ügye, a pénzügyi kultúra divatos téma manapság. Gyermekedet miként vezeted be a pénz világába? Malacpersely, Monopoly társasjáték, esetleg vehet majd részvényt a zsebpénzéből?

“Amikor a fiam megszületett, akkor szilárd gyereknevelési elvekkel rendelkeztem, aztán rájöttem, hogy minden gyerek más, és nem lehet előre lefektetett elvek alapján nevelni. Egész pontosan ő nevel bennünket. Zsebpénz és malacpersely egyelőre nincs nálunk, de az biztos, hogy átadom neki a tudásomat, aztán majd eldönti, hogy szeretne-e kezdeni vele valamit vagy sem. Az már jó jel, ha felállok a monitorok elől, akkor egyből beül a székembe és “dolgozik”…”

 

Olvasom a blogodat. Mi váltotta ki belőled ezt az új, “asztalra csapok” stílust? 

“Az emberek. Nem ment szép szóval, viszont most, hogy láttatom velük a hibáikat, gyengeségeiket, mindezt pedig őszinte, szókimondó stílusban, egyre többen gondolkodnak el a mondanivalómon, s talán változtatnak az élethez, tőzsdézéshez való hozzáállásukon.”

 

Mi a gyenge pontod?

“Nagyon érzékeny vagyok szociálisan. Különösen olyan ügyek akasztanak meg, melyekről tudom, hogy nincs rájuk hatásom. Tehetetlenségemben elered könnyem, aztán káromkodom.”

 

Több szervezet jótékonysági nagyköveteként tevékenykedsz. Miért fontos ez neked?

“A társadalmi szerepvállalás ma már az életem része és arra buzdítok mindenkit, hogy tegyen a maga módján a közjóért, az ugyanis nem kerül pénzbe! Persze, anyagilag is segítek itt-ott, de mindenhol nem tudok, úgyhogy ez legfeljebb ragtapaszként működik… Ha mindenki úgy gondolkodna, ahogy én, vagyis hogy “gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan”, a fiam egy jobb világban nőne fel.” 

 

Mi a kedvenc mondásod?

“Nem az számít, hogy az élet milyen hosszú, hanem hogy milyen széles.”

 

Mi motivál (még mindig) téged?

“A kereskedésben az, hogy ez egy komoly, intellektuális kihívást jelentő “játék”, akár a mozaik, amit minden nap össze kell rakni, hiszen minden nap változik. Végeredményképpen minden nap ugyanazt csinálom, amire már réges rég ráuntam volna, ha ezt nem egy folyamatosan változó környezetben tenném.

Az oktatással kapcsolatban pedig az, hogy továbbörökítsem a tudásomat és tapasztalataimat, ezt pedig a lehető leggyakorlatiasabb formában történjen meg. Többek között emiatt kezdtünk el a Viktor Gáli Tőzsde Akadémia gyakorlati módszertanát átdolgozni kollégámmal, Baticz Beliánnal, ami idén ősszel debütál és reményeink szerint hatalmas siker lesz.”

 

 

Az interjút a MentorFM készítette 2020.04.22-én, amit ezúton is köszönök! Külön köszönöm az interjú leiratát Sági Lászlónak!