Miért kezdtél tőzsdeoktatással foglalkozni?

“Két, egyébként nem szakmabeli barátom is rágta a fülemet, hogy tegyem magam hasznossá és adjak vissza valamit abból, amit a tőzsde adott nekem. Őszintén szólva semmi kedvem nem volt hozzá. Jól elvoltam magammal, a kereskedési rendszerem üzemeltetésével, az alkotási vágyamat pedig bőven kielégítette a stratégiafejlesztés. Egy baráti beszélgetés alkalmával nekem szegezték a kérdést:

– Nem akarsz valamit megmutatni magadból a világnak? Nincs mondanivalód?

– Már hogyne lenne! – vágtam rá azonnal.

– Akkor meg mire vársz?! Mit ér a tudásod, ha azt nem osztod meg mással? Te is tudod, hogy mit kell tenned!

Hát persze, hogy tudtam, csak mocskosul féltem. Közel hozni az emberekhez a tőzsdét? Rendszerezni a megannyi gondolatot, ami a fejemben van? Kiállni az emberek elé? Ez óriási meló – kell ez nekem? Akkoriban annyira beszippantott a tőzsde, hogy sokszor a külvilággal is csak a minimális kommunikációt tartottam fenn.  Gyorsan el is hesegettem a gondolatot, de a barátaim nem álltak le.

– Mi van, megfutamodsz?

– Nem én, csak semmi humorom hozzá.

– De, vesztettél! Már azzal, hogy meg sem próbálod!

Erre úgy felhúztam magam, hogy csak annyit mondtam:

– Csak figyeljetek…!

Látnotok kellett volna, ahogy a barátaim arcára kiül a diadal, az enyémre meg a rémület. Nem gondoltam végig, mivel jár ez: az egy dolog, hogy jó vagyok a szakmámban (és ezt már akkor is tudtam), de könyörgöm, emberek közé kell mennem, kiállni eléjük és kommunikálni velük. Ahhoz, hogy taníts, nem elég a tudás és tapasztalat, annak bizony át is kell mennie. Így előadóként is elkezdtem magam képezni és ingyen tartottam előadásokat, oktatásokat, amitől rengeteg pluszt kaptam. Már nem vagyok introvertált, szeretek társaságba járni, utazni, vagy csak új dolgokat rendelni az étlapról – ez mindent elmond a korábbi, egysíkú gondolkodásomról.”

 

Mi volt a következő lépés?

“Mivel az intézményi szférában töltött évek miatt külföldön többen ismertek, ezért Londonban tartottam az első, szervezett tőzsdeképzést, amin 6 ember jelent meg. Nem jó, de nem is tragikus.

Aztán egyre többen kezdték el olvasni a napi riportomat, ezzel pedig beindult egy öngerjesztő folyamat. Mint amikor odamész egy lányhoz mindenfajta tét nélkül, aztán látod, hogy jó vagy nála és tolod tovább.

Tudtam, hogy nem álmokat akarok drága pénzért eladni, nem hobbyt tanítok, hanem szakmát, azok közül is talán az egyik legnehezebbet. Kidolgoztam a tananyagot, akadémiai rendszerbe ültettem és leteszteltem egy amerikai tanítványomon. Szinte azonnal jöttek nála az eredmények, ami engem is felspannolt. Látva a módszer erejét, bátorkodtam meghirdetni Magyarországon is a 3 képzésből álló akadémiámat, őszi és tavaszi szemeszterekkel. Büszkén mondhatom, hogy 1 év után teltházas kiscsoportos képzéseket tartottam idehaza és Szerbiában, a 2. évtől pedig mindezt PR és marketing nélkül.”

 

Mennyire megterhelő emberekkel foglalkozni?

“Semennyire és nagyon. Semennyire, mert ez időközben a küldetésemmé vált és élvezem is csinálni. Segítek mindenkinek, függetlenül attól, hogy elvégzi-e a Viktor Gáli Tőzsde Akadémiát vagy sem, ismerem-e személyesen vagy sem. Az a „szerencséjük”, hogy nem tudok nemet mondani. Akinek szüksége van rám, a szakmaiságomra, a tapasztalataimra, az megkeres és meg is talál. Ellenben nem győzöm hangsúlyozni, hogy a sikerért nekik is meg kell küzdeniük. Én beleteszem az 50%-ot, nekik viszont 100-at kell. Ez az, amit egy tengerentúli alapból tud, egy magyarnak pedig vagy hiába magyarázom, vagy késve esik le.

Nagyon, mert az emberekkel idehaza sokkal többet kell foglalkozni pszichológiailag. Egészségügyileg is megviselnek a képzések (tudom, nem most jöttem az erdei kisvasúttal…), a kétnapos tanfolyamokat követően, a sok beszédtől begyulladnak a hangszálaim (a Feleségemet ilyenkor látom a legboldogabbnak, és nem azért, mert végre otthon vagyok).”

 

Mi volt a legnagyobb sikered oktatóként?

“Említhetnék számtalan egyéni példát, ezeket a beszélgetéseket mindig lementem, hiszen ezek a feedback-ek ösztönöznek arra, hogy ne hagyjam abba és folytassam. Például egy külföldi tanítványom most rendelt elő magának egy Tesla-t a tőzsdén megkeresett féléves nyereségéből. Elküldte a videót, ahogy rányom a „Pre-order” gombra. Itt egy részlet belőle. 👇 Hátborzongató volt, jó értelemben. Arra viszont még büszkébb vagyok, hogy sikerült utánpótlást nevelnem, az akadémiám bekerült a köztudatba, és sokan ajánlás útján kerülnek velem kapcsolatba.”

 

 

Érnek kritikák szakmai és laikus körökből is. Minek tudod be ezt?

“A személyiségemnek és a szókimondó kifejezésmódomnak. A stílust az élet választotta nekem, nem én. Soha nem úgy írok, hogy az tetszeni akarjon a szakmának vagy egy idetévedt olvasónak. Az eredményeim engem igazolnak. A “tőzsdeoktatók” 90%-a röhejes ebben az országban. Volt olyan például, hogy az egyik tanítványomnak az egyik pénzt ajánlott fel csak azért, hogy kitehesse őt referenciának az oldalára, de mesélhetnék még megannyi hasonló sztorit. 10-ből 9 „igazolt játékos”, vagyis visszaosztanak nekik, ha számlanyitásra és kereskedésre bírják rá tanítványaikat annál a brókercégnél, ahol már eleve bukásra vannak ítélve a bróker etikátlan piaci magatartása végett.

Más utakon járok, évtizedes berögződéseket és szabályokat rúgok fel, rávilágítok a szakmán belüli gazemberkedésre és ezt nem veszi be a gyomruk. Lehet rám köpködni, de adott a lehetőség, hogy valaki prezentálja a saját módszerét, hogy hitelesen mutassa be a szakmát, annak minden pozitívumával és árnyoldalával együtt. Az már egy másik kérdés, hogy tudnak-e / akarnak-e élni ezzel a lehetőséggel vagy sem. Ha beletörik a bicskájuk, akkor könnyebb engem elhordani, mint belátni, hogy van, aki ezt náluk jobban csinálja. Aki tesz valamit, aki épít, az nem foglalkozik mással, mert az energiáit nem pazarolja olyan dologra, ami az ő életét nem viszi előre. Persze értem én, hogy könnyebb valakit bemocskolni, mint valamit iszonyat energia- és időbefektetéssel felépíteni, de ez egy ilyen ország, ha az én lovam megdöglött, dögöljön meg a szomszédé is. Rosszakaróim és irigyeim mindig lesznek, ehhez már hozzászoktam, de ezúton is jelezném feléjük, hogy negativitásból még soha nem épült fel semmi. Én az energiámat a Viktor Gáli Tőzsde Akadémia építésébe fektettem, most pedig abba, hogy a lehető legjobb kézbe kerüljön. Mindenki döntse el magában, hogy melyik a követendő út…”

Megvolt az interjú, húzás vissza a monitorok elé! 😉

 

Az interjú a Klubrádió Nívó c. műsorában hangzott el, amit ezúton is köszönök!

 

Ha belevágnál a tőzsdézésbe, ajánlom figyelmedbe a március 27-28-án megrendezésre kerülő “Lépj a piacra!” tőzsde képzésemet. Kattints ide a bővebb infóért és jelentkezésért!