A régi Bonanza Banzai szám megvan? “Valami véget ért.”

Hogy jön ez ide?

Nem rajongok Ákosért, de a kezdeti, Bonanzás időszaka minden kétséget kizáróan korszakalkotónak számít a hazai könnyűzenei életben. Aki real time-ban látta ezt a klippet, az azt jelenti, hogy sajnos baromira öreg… 🙂

Aki ismer, az tudja, hogy miért vállalom a nyilvánosságot, miért küzdök a brókercégek etikátlan magatartása ellen, miért képzek utánpótlást. Engem arra neveltek, hogyha valamit csinálok, azt tisztességgel, lehetőségeimhez mérten a legjobb tudásom szerint, megalkuvást nem tűrően vigyem véghez. A Családom, a volt kollégáim, a tanítványaim tudják, hogy ehhez mindig is igyekeztem plusz értéket, értékeket társítani: az utóbbi években – hol a tudásommal, hol a kapcsolataimmal, hol pedig anyagilag – sokaknak tudtam segíteni, s érzem, tudom, hogy ez a szenvedély már örökre velem marad. Aminek kifejezetten örülök, hogy ezt tovább tudom örökíteni, hiszen ebben a szellemiségben nő fel a Kisfiam is.

Adj és kapni fogsz, sokkal többet, mint valaha gondoltad volna. Adj, adj mindig többet és többet, bízz, tarts ki, és adj! Egy jó szót, törődést, anyagi felajánlást, igazából bárminemű segítséget. Hidd el, az adakozástól még senki nem lett szegény!

 

A MÚLTRÓL

Egyetemet végzett közgazdász vagyok, de higgyétek el, a SWOT-analízisen, a Marshall-kereszten, és a Markowitz-elméleten kívül a felsőfokú tanulmányaimból semmit, de semmit nem használok a munkám során. Sokkal többet adott a Chartered Financial Analyst (CFA) vagy a Series 7, de még a VAP vizsga is. A sziklaszilárd alapokat viszont az intézményi szférában töltött évek alatt kaptam meg, amiért ezúton is hálás vagyok a munkáltatóimnak. Az már más kérdés, hogy amit ott láttam, tapasztaltam, az gyomorforgató. Az elején még csak nem is sejtettem, hogy olyan dolgokhoz asszisztálok, amit a világ összes pénzpiaci felügyelete alhangon a szakmától való örökös eltiltással sújt. Miután közelebb kerültem a tűzhöz és a saját szememmel láttam, miként borítják fel a nagyok az ajánlati könyveket, hol lépnek piacra, hogyan vadásszák le a kisbefektetők stop megbízásait, egész egyszerűen nem tudtam tükörbe nézni. Egyúttal felerősödött bennem az érzés, hogy valahogy mégiscsak útba kellene igazítani, lehetőség szerint pedig megóvni a gyanútlan spekulánsokat a brókerek túlkapásaitól.

Ez a történet itt meg is rekedt egészen addig, amíg egyre többen el nem kezdték rágni a fülemet: “ha csak pofázol róla, de nem teszel semmit, akkor ki fog?!” Ekkor éreztem először az életben komoly felelősségtudatot. “Kell nekem ez a szuperhős szerep? Biztos, hogy van merszem szembemenni a nagytőkével?” – kérdezgettem magamtól, miközben tök jól elvoltam a trading room 4 fala közt: kereskedtem, stratégiákat és kockázatkezelési modelleket fejlesztettem, vagyis harácsoltam és alkottam. Ez a duális tevékenység bőven kielégített. Amikor összefutottam a rég nem látott ismerősökkel és a kíváncsiskodó, “miben utazol” kérdéseket kaptam, mindig csak annyit válaszoltam, hogy “számítógépes munkám van, amivel tök jól elvagyok”. Rájöttem, hogy felesleges bárkinek magyaráz(kod)nom, ugyanis az emberek egyből a negatív, “ott csak bukni lehet” képet festik maguk elé, ha szóba kerül a tőzsde. Visszatérve a drága Barátaimhoz és pályatársaimhoz, addig-addig piszkálták az önérzetem, míg el nem határoztam, hogy kilépek a fényre, vállalva a nevemet, arcomat és beleállok a küldetésbe.

A tőzsde manapság kicsit olyan, mit a foci: mindenki ért hozzá, mindenki hozzászól.

Szerintetek tudtam, hogy mire vállalkozom? Idehaza, az önjelölt tőzsdeoktatók mekkájában nehéz hihetőnek és hitelesnek lenni, miközben az Instagram-ról összelopkodott, ötlettelenül összeválogatott, szakmainak tűnő, idióta, közhelyes töltelékszöveggel kiszínezett, sehová sem vezető útmutatásokra lelnek a tőzsdézés iránt érdeklődők. Hozzáteszem, sajnos erre van igény, ezt kajálja a nép. Eme tőzsdekontároknak fogalmuk sincs, mit jelent űzni és megtanítani a szakmát, mikor fotelük komfortos magányából osztják az észt, miközben se track record-juk, se kutyájuk, se macskájuk (de, macskájuk az van…). És itt a lényeg: ellentétben a többiekkel én szakmát tanítok, nem kizárólag stratégiá(ka)t, profi kockázatkezelőket nevelek, nem pedig behülyített szerencselovagokat. Erről a reggelente érkező, ingyenes napi riportból is meggyőződhetsz. “Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní-tani” – mondotta ezt József Attila 1937-ben, és bár ő nem érhette meg, hogy ezt valóban megtette, én abban a kiváltságban részesülhetek, hogy 3 évvel a Viktor Gáli Tőzsde Akadémia indulása után ki merem jelenteni, én is ezt teszem. Ha nem is irodalmi szinteken, de a tőzsdei kereskedés tekintetében mindenképpen.

Summa summarum a szakma híg, jó mentort találni idehaza pedig nem könnyű feladat. Ezért is szeretem, ha személyesen is megismerkedhetek azzal, aki tanulni szeretne tőlem, még mielőtt belevágnánk a közös munkába. Fontos, hogy meglegyen köztünk a kémia, ugyanis ez páros műfaj szerintem. Legalább páros, de akár kiscsoportos is lehet, no de erről Borkai Zsolt, győri ex-polgármester tudna igazán mesélni… 😄

 

A JELENRŐL

Közel 4 év egyetemi és akadémiai rendszerben való oktatást, számos végzett tanítványt és kinevelt Tőzsdetanoncot követően, túl jónéhány konferencia előadáson és rádiós interjún úgy éreztem, hogy elfáradtam, pihenőre van szükségem. No és persze egy másik szerepre, Apaként. Azt sem titkoltam, hogy bizony hiányzik nekem az alkotótevékenység, ami esetemben a stratégiafejlesztésben merül ki. Számos félbehagyott koncepció pihen a fiókban, amiből most elővettem a legígéretesebbet. A stratégia alkotásra egyébként a téli hónapok, vagyis a jelen a legalkalmasabb, ilyenkor talán nincs akkora kísértés, hogy utazzak, vitorlázzak (vagyis dehogynem, csak ezzel nyugtatom magam, különben is télből a nyárba az igazi megszökni). Ennek eredményét a februári Trader Camp-en tervezem publikálni, ami idén is teltházas rendezvény lesz. 🙏

A másik, ami miatt a visszavonulás mellett döntöttem, az pedig nem más, mint Z., a tűzoltó, a rendőr, a szuperhős, mikor mi… Imádok Vele lenni, feltölt, kicserél, jobb emberré tesz. Ezt csak az érti, aki szintén nagybetűs SZÜLŐ, aki meg (még) nem az, dolgozzon rajta, hogy mielőbb azzá váljon! Higgyétek el, a legjobb befektetés az életben! 😉

Ő az. A szőkeség, a kóc, a mosoly, a jövő, a minden. Reszkessen a jövő trader generációja, mert minden tudásomat átadom neki! 😉

A közelmúltban megint megsokasodtak azok a megkeresések, hogy jönnének tanulni, akár már holnaptól. Mindegy, milyen formában, a lényeg, hogy foglalkozzam velük. Aki ismer, tudja, hogy egy valamire nem vagyok képes: nemet mondani. Segítek az embereknek, ez a küldetés kétség kívül az életem részévé vált. Mégis hogyan? Ahogy mondani szokás, ez még a (közel)jövő zenéje…

 

A JÖVŐRŐL 

Az élet tehát újból feladat, pontosabban felkérés elé állított, amivel kezdenem kellett valamit. Örömmel jelentem be, hogy megannyi forgolódással telt éjszaka, a Feleségemmel és Barátaimmal átbeszélgetett hétvége után megszületett a megoldás! Kíváncsiak vagytok? Kattintsatok ide!

 

Ha kíváncsi vagy az előzmény blogokra, akkor kattints az alábbi linkekre:

  1. Induljon a show!
  2. A nagy visszatérés