Nem szokásom, de most szeretnék eldicsekedni: október közepétől mentora lehetek 7 tehetséges fiatalnak, akik hamarosan szimbiózisban élnek majd a tőzsdével. Most már kezdem kapiskálni, miért villanyozódik fel egyik-másik mentor az X-Faktorban, amikor tehetségek kerülnek a kezei közé.

Nem mintha valaha is nyugdíjba vonulnék (meglátásom szerint egy ízig-vérig trader képtelen teljesen visszavonulni), de megfontolt, előrelátó közgazdászként már régóta terveztem, hogy elkezdek utánpótlást nevelni (ha már az állam nem teremti meg ennek feltételeit). Tavasszal jött is az ötlet, hogy kiírok egy pályázatot az Y generáció utolsó szülötteinek (18-25 év közötti fiataloknak), akik érdeklődnek a tőzsde és pénzpiacok iránt. Annak érdekében, hogy legalább 20-30 pályamű beérkezzen, gondoltam, hogy  elküldjük a felhívást a hallgatói önkormányzatoknak és – biztos, ami biztos – a Facebook-on is meghirdetjük. Naiv voltam? Mindjárt kiderül.

Viktor Gáli pályázat kép bejegyzésbe

A pályázati felhívás, ami akkora utat tett meg, hogy Szerbiából, Romániából, és Németországból is jelentkeztek rá.

 

A határidő augusztus 17. volt, melynek lejáratakor éppen a jól megérdemelt szabadságomat töltöttem az imádott családom társaságában. Épp egy alkarnyi halat falatoztam a kedvenc tengerparti báromban, amikor csörgött a telefonom és az alábbi beszélgetés zajlott le köztem és a menedzsment között:

– Szia! Nézted az e-maileket?

– Szia! Nem, miért?

– Akkor majd nézd meg…

A vacsorát követően egy levezető úszás a naplementében, majd gép elé kerültem, és mit látok?! Közel 700 pályázati anyag a postafiókomban. “Oh my god!” – ahogy a franciák mondanák. 😀 Gyors telefon a menedzsmentnek, hogy mozgósítsa a szakmai zsűrit, ugyanis ennyi jelentkezőt megszűrni meló lesz a javából, főleg, hogy mindössze 1 főt, a legnagyobb reménységet kell kiválasztani. Mire hazaértem, “már” csak legjobb 15-tel kellett leülnöm beszélgetni, akiket igyekeztem minél inkább próbára tenni. Ezek a mai fiatalok ellenállóbbak, szívósabbak, mint hittem… 🙂 Egyik jobb, mint a másik. Mi tévő legyek? Adjunk nekik még egy…, nem is, inkább két feladatot! Ekkor már tudtam, hogy a 3 legjobb egészen biztosan velem tart majd a tőzsdei kereskedővé válás rögös útján.

 

Beérkeztek a műhelymunkák, melyek egymással versengtek a “legjobb” címért. Anyám, melyik ujjamba harapjak?! Na jó – gondoltam magamban -, legyenek heten, mint a gonoszok, heten, a legjobb 1%! Ez már statisztikailag sem akármi. Ifjú padavanok mind, én meg a mesterük. Az erő velünk van, érzem!

Hamarosan kezdődik a teamwork, ismerkedés, fotózás, miegymás. Addig is hadd írjam fel a dicsőségfalra a neveket, akiknek ezúton is gratulálok:

Szőke Viktória, Bobek Dániel, Csoma Dominik, Baticz Belián, Rátkai Bence Ádám, Lovas József, Molnár Márk

Ők azok, akiknek megadatott, hogy idén ősszel tőzsdei tanulmányokat folytassanak és – ez csakis rajtuk múlik – profi tőzsdei kereskedővé váljanak. Találkozunk október 11-én, az első együtt töltött napon, melyről tudósítsanak majd helyettem a trader palánták.