5 és fél évvel ezelőtt történt, hogy egy tengerentúli projektem révén találkoztam egy briliáns elemzővel, Patrick Collins-szal. Ragyogó analitikai képességekkel volt megáldva, az igazat megvallva azóta sem találkoztam hasonlóan tehetséges elemzővel. Kiemelkedő képessége ellenére több évnyi sikertelenség után kénytelen volt beismerni, hogy kereskedőként bizony van hova fejlődnie. Az egyik beszélgetésünk alatt nyilvánvalóvá vált számomra, hogy több olyan pszichológiai sajátossága van, melyek mind ellene dolgoznak a piacon. Az egyik legfőbb probléma az volt, hogy egy mindentudó, arrogáns nagyokos volt, és mint ilyen, hiányzott belőle a sikeres kereskedéshez elengedhetetlen alázat a piac iránt.

 

Nem tudod legyőzni a piacot, de nem is kell!

 

Ilyen beállítottság mellett csöppet sem számított, tud-e egyáltalán, és ha igen, milyen szinten elemezni / irányt meghatározni. Akkori elmondása szerint olyannyira el volt keseredve, hogy hajlandó volt szinte bármire. Azt tanácsoltam neki, ahelyett, hogy újabb számlát nullázna le, koncentráljon arra és fogjon valami olyasmibe, amiben igazán jó (ha akkor már oktatom a tőzsdei kereskedést, valószínűleg felajánlottam volna, hogy vegyen részt az akadémiai képzéssorozatomon, ahol külön részt szentelek a pszichés- és mentális felkészítésnek). Azt javasoltam neki, hogy keressen egy elemzői állást, amivel megteremti a megélhetését addig, amíg nem tud változtatni a hozzáállásán, valamint a profitábilis kereskedést meggátoló téves meggyőződésein és pszichés beállítottságán. Megfogadta javaslatomat, és rövid időn belül hívott, hogy sikerült elhelyezkednie egy neves chicagói brókerháznál. Ő nem látta, de én mosolyogtam, mert tudtam, hogy ez egyben egy önismereti tréning is lesz számára. 🙂

Kép Patrick-ről bejegyzésbe

Patrick ma már higgadt, megfontolt kereskedő, akit hozzám hasonlóan a piac tanított meg sok mindenre.

 

A brókercég vezetője már a közel volt a nyugdíjhoz, közel 40 évnyi tapasztalattal a háta mögött, amit árupiaci kereskedőként szerzett a parketten. Nem sokat tudott a technikai elemzésről, mert nem volt rá szüksége: ahhoz, hogy pénzt keressen elég volt a tűz közelében lennie (ma már ez nem működik). Nehéznek találta az átállást a monitor előtti, online kereskedésre. Kapóra jött neki a cég új, szép reményű elemzője, s megkérte őt, hogy vezesse be a technikai kereskedés rejtelmeibe. Patrick kapott az alkalmon, és örömmel vállalta el a feladatot. Pat – mint sokan mások – a támasz-ellenállás szintekre hagyatkozott az elemzéseinél / kereskedéseinél, egészen pontosan pedig az a Drummond-módszert alkalmazta. Olyannyira biztos volt a dolgában, hogy még veszteség stopot sem használt…

 

A tőzsdén nincs olyan, hogy biztos!

 

Az egyik alkalommal, amikor a szója grafikonját figyelték, közösen meghatározták a napi support-resistance szinteket, és a piac épp e két bázisszint között oldalazott. Patrick lelkesen ecsetelte a szintek fontosságát és erejét: ha az árfolyam eléri az ellenállást, az árfolyam megtorpan és lefelé veszi az irányt. Ha pedig a támasz szinthez ér, akkor megáll az esés, és irány felfelé! A szója kurzusa éppen az utóbbihoz közeledett, s hozzátette, hogy minden bizonnyal ez lesz a kereskedési nap alja is egyben. Ahogy telt az idő, a piac szép lassan csorgott lefelé, megközelítve a vizionált szintet. Amikor az árfolyam végül elérte a támaszt, az öreg megkérdezte az Patrick-et:

 

– Akkor most ugye megáll az esés, és elindul újra felfelé az árfolyam?

– Igen, ez lesz a napi minimum! – felelt Pat.

– Baromság! Figyelj csak ide… – szólt az öreg, felvette a telefont, és utasítást adott a parketten dolgozó alkalmazottjának:

– Most rögtön adj el kétmillió véka szóját, piaci áron!

Fél percen belül 15 centet esett az árfolyam. Az igazgató odafordult a falfehérré vált ismerősömhöz és halálos nyugalommal azt kérdezte tőle:

– Mit is mondtál, hol áll meg az esés?

Erre Patrick a tenyereibe temette az arcát.

– Látod, ha én megtehetem, más is megteheti.

 

Patrick egyszer, s mindenkorra megtanulta, hogy a piacot nem az elemzései határozzák meg, hanem fordítva.

 

A piacnak mindig igaza van!

 

A piaci mozgásokat pedig alapvetően a kereslet-kínálat alakulása és big money határozza meg. Ugyan fontosak, de nem szabad kizárólag a támasz-ellenállás szintekre hagyatkozni (előbb-utóbb legyőződnek), főleg nem stop-loss használat, vagyis kockázatkezelés nélkül. Pat megtanulta a leckét, ami így szól:

 

Kockázatkezelés nélkül lopakodik feléd a csőd.

 

Ha úgy érzed, hogy más is tanulna a bejegyzésből, oszd meg kérlek! Ha pedig szeretnéd a tőzsdei kereskedést hivatásszerűen (és persze eredményesen) űzni, gyere el az október 12-13-án tartandó budapesti, kezdőknek szóló tőzsde tanfolyamomra.