Egyértelműen IGEN, csupa nagybetűvel!

A 4 évvel ezelőtt kezdődő, azóta csak fokozódó, 2017-re pedig már globálisan is kiéleződő geopolitikai feszültségek 2018 elejére sem “némultak” el, mi több, megsokasodtak. Ezek bármennyire is elkerülhető lenne előbb-utóbb katonai beavatkozással végződnek. Nézzük, hogyan is kezdődött az egész…

 

KRÍM BEKEBELEZÉSE

Krím elcsatolásával kezdődött minden: 2014-ben, az ukrán forradalmat követően Oroszország megszállta. Ez év március idusán vitatott legitimitású népszavazást tartottak, amin a szavazás szervezői szerint a részvételi arány igen magas volt és a résztvevők elsöprő többsége a terület Oroszországhoz csatlakozása mellett foglalt állást. A helyi vezetés a döntésre hivatkozva kezdeményezte a csatlakozást Oroszországhoz, Putyin orosz elnök pedig bejelentette a terület bekebelezését. Két hónappal később az orosz elnök Civil Társadalmi és Emberi Jogi Tanácsának honlapjára rövid időre kikerült egy jelentés, ami szerint a részvétel 30%-os volt, a csatlakozást pedig csak körülbelül a megjelentek fele támogatta. A “népszavazás” eredményét és a terület orosz bekebelezését az USA és vele együtt a nemzetközi közösség elsöprő többsége máig elutasítja.

Napjainkban: Oroszország újabb légvédelmi rakétarendszert telepít a Krím félszigeten. A Kreml lépése egyértelmű válasz Donald Trump korábbi bejelentésére, miszerint az Egyesült Államok azt tervezi, hogy megerősíti Ukrajna védelmi képességeit.

 

A LIKVIDÁLT OROSZ HARCI GÉP

2015. november 24-ét írunk: a török légvédelem lelőtte az Orosz Légierő egyik vadászbombázóját a török–szír határ közelében. Törökország szerint a meghatározatlan nemzetiségű repülőgép a lelövése idején török légtérben volt, mert 17 másodpercig legalább 2 kilométeres mélységben megsértette a határt, s ezután 5 perc alatt 10 alkalommal szólították fel az útvonal megváltoztatására. Az orosz Védelmi Minisztérium cáfolta, hogy a repülőgép elhagyta volna Szíria légterét, és hozzátették, hogy az ő műholdas adataik alapján a gép 1000 méterre volt a légtér szélétől, mikor azt szír terület felett lelőtték. Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma kívülállóként megerősítette, hogy a repülőgép repülési útvonala megsértette a török légteret, és a törökök többször is adtak le figyelmeztetést, melyre nem érkezett válasz. Vlagyimir Putyin orosz elnök azt nyilatkozta, hogy Amerika tudott a gép repülési útvonaláról, és tájékoztathatta volna arról Törökországot. Az USA szerint Oroszország őket nem értesítette a gép repülési tervéről. Miután a törökök keményen nekimentek az oroszoknak, átgondolták a dolgot és pár hónap múlva nyilvánosan is bocsánatot kértek. Tették ezt annak ellenére, hogy több forrás is megerősítette az igazukat. Azóta sikerült is nagyjából visszaállítani a két ország közti szoros kapcsolatot.

Napjainkban: olyannyira, hogy az orosz állami Roszatom már építi a törökök első atomerőművét. Mi több, tőlük vásárol légvédelmi rakétarendszert. Ezzel nemcsak az európai NATO-tagállamokkal, hanem Washingtonnal is mélypontra zuhanhat Ankara kapcsolata, és kiutasíthatják őket a NATO-ból. Ezen túlmenően a szíriai válságban a Pentagon ragaszkodik a kurdokkal történő együttműködéséhez, amelyet Törökország terrorszervezetnek tart. Erdogan fegyverüzlete a Moszkva elleni újabb amerikai szankciók és több száz amerikai diplomata kiutasítása az én olvasatomban nem más, mint az oroszlán, vagyis az Egyesült Államok bajszának meghúzása.

Török és orosz elnök kép bejegyzésbe

Törökország fél lábbal kint a NATO-ból: Erdogan a nyugat helyett Putyint választotta, vállalva az “ütközőpont” szerepét.

 

ÉSZAK-KOREA NUKLEÁRIS FEGYVERKEZÉSE

Hihetetlenül hangzik, de már 2009-ben, Kim Dzsong Il uralma alatt felpörgött Észak-Korea “rakéta biznisze”. A Kedves Vezető sokáig azzal hitegették a világot, hogy műholdat akarnak fellőni és Föld körüli pályára állítani… Helyette nukleáris töltetű ballisztikus rakéták fejlesztésébe kezdtek, ami fia, Kim Dzsung Un uralkodása idején vált világszinten is fenyegetővé. A 2017-es év nem szólt másról, minthogy az USA és az ENSZ vezérletével a vezető hatalmak több lépcsőben embargók sokaságát vetették be a koreai rezsim ellen.

Napjainkban: a szankciók mintha az idei év elején érnének be, Észak-Korea ugyanis megtette az első lépést és párbeszédet kezdeményezett Szöullal. A téli olimpia vízválasztónak ígérkezik a tárgyalások szempontjából, ugyanis sokan azt remélik, hogy a sportesemény még közelebb hozza egymáshoz a két Koreát. Ne feledjük, a Kedves Vezető fia nem mondott le a nukláris fegyverkezésről és azzal kapcsolatban sem nyilatkozott, hogy felfüggesztené a koreai rezsim ballisztikus rakétaprogramját. Egyetlen rosszul célzott rakéta és az amerikai elnök megnyomhatja a nagy piros gombot.

 

IRÁNI ZAVARGÁSOK

Irán – Venezuelához hasonlóan – évek óta küzd az élelmiszerhiánnyal és az egekbe szökő inflációval. Nem mellesleg  Iránban szokatlan elégedetlenségi hullám söpört végig, noha nemrég volt elnökválasztás. Az iráni forradalmi gárda leverte a tüntetéseket, melyeket szerintük az ellenség (USA) robbantott ki. Donald Trump szerint az iráni nép végre cselekedett az elnyomó rezsimmel szemben. Miután megjegyezte, hogy elnyomó és korrupt a jelenlegi vezetés, leszögezte, hogy az “Egyesült Államok figyel”. Oroszország elutasítja Donald Trump amerikai elnök közleményét az iráni atomprogramról kötött hath megállapodással kapcsolatban.

Napjainkban: Az amerikai elnök bejelentése szerint most írta alá utoljára az iráni atomprogramról kötött hathatalmi  megállapodás meghosszabbítását és egyelőre meghosszabbítja az Irán elleni szankciók felfüggesztését. Amennyiben nem kerül elérhető közelségbe az egyezmény módosítása, Washington a maga részéről felmondja azt. Ahogy az várható volt, Oroszország azonnal elutasította Donald Trump közleményét, és közölték: Amerika óriási külpolitikai hibát vétett.

 

ÉPÜLŐ VENEZUELAI DIKTATÚRA

Egyre mélyül a válság a világ legnagyobb olajtartalékával rendelkező országban. A tavalyi évben több mint 2600%-os(!) infláció volt Venezuelában és 2018-ra vonatkozóan sem jobbak a kilátások… Halkan jegyezném meg, hogy 50% feletti pénzromlás esetén hiperinflációról beszélünk! Emellett az ország olajkitermelése is mélypontra zuhant, a saját szükségleteiket sem fedezi (az üzemanyag is kifogyott számtalan töltőállomáson). Az elmúlt évek nyomott kőolaj ára kikezdte az ország költségvetését, a kormány pedig elhibázott döntéseket hozott és rossz válaszokat adott a kialakult helyzetre.

Napjainkban: miközben egyre nő az éhezők száma, az alapvető élelmiszerek elfogytak a boltokból. Ráadásul a malária is felütötte a fejét. A venezuelai nép – érthető okokból – az utcára vonult. Nicolás Maduro diktatórikus lépései fokozatosan rontják a helyzetet és az államcsőd szélére sodorja Venezuelát. Az elnök a kialakult helyzetért a nemzetközi szankciókat hibáztatja, amit az emberi jogok súlyos megsértése miatt vetettek ki rájuk. A korlátozások egyebek mellett fegyverembargót is magukban foglalnak, nehogy vérengzés alakuljon ki a latin-amerikai országban. Donald Trump legutóbbi nyilatkozatában kifejtette, hogy elfogadhatatlannak tartja a kialakult antidemoratikus helyzetet, és az Egyesült Államok nem fogja ezt ölbe tett kézzel nézni: szükség esetén további, akár katonai lépéseket is tesz. Kísértetiesen hasonlít számomra a kép Bush idejére: úgy vélem, hasonlóképpen, ahogy a korábbi amerikai elnök Irak fekete aranyára, úgy Trump is feni a fogát a venezuelai kőolaj készletekre. Putyin az amerikai elnök reakciójára azzal a lépéssel válaszolt, enyhíteni próbál Venezuela gondjain azáltal, hogy átstrukturálja a 3 milliárd dolláros tartozásukat, ezáltal pedig elkerülhető az államcsőd. Úgy is fogalmazhatunk, hogy Oroszország rögtön beállt Maduro mögé.

Amerikai és orosz elnök kép bejegyzésbe

Trump és Putyin – mindketten érdekeltek abban, hogy kipróbálják a legújabb hadi-technológiai fejlesztéseket és ellenőrzésük alá vonjanak területeket.

 

KONKLÚZIÓ

“Érdekes”, hogy végül mindig az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország néz farkasszemet egymással… Vajon melyik két országnak van a legnagyobb hadereje a világon? Természetesen kettejüknek.

Amerika a demokrácia hiányára hivatkozva mindig és mindenhol feljogosítva érzi magát arra, hogy beavatkozzon: ergo a legnagyobb esélye a közeljövőben egy amerikai kezdeményezésű katonai beavatkozásnak van. Hogy hol? Igazából mindegy is, hiszen miután Donald Trump elnökké avanzsált, leépítette az ingatlanbirodalmát, az így befolyt összegekből pedig részvényvásárlás útján tulajdonrészt szerzett több vezető hadipari cégben is. Tehát kinek is érdeke igazán, hogy ropogjanak a fegyverek és fogyjanak a lőszerek? A kérdés persze költői… Már csak a megfelelő pillanat és nyomós indíték kell.

 

MIBŐL ÉRDEMES BEVÁSÁROLNI?

A Visual Capitalist nyilvánosságra hozta a világ 10 legnagyobb hadipari cégét, amivel kapcsolatban ide kattintva érhető el egy könnyen emészthető infógrafika. A vállalatok többsége amerikai érdekeltségű, közülük 3 pedig átmegy az általam felállított szűrőn. Ilyen a Lockhead Martin, a Boeing, és a General Dynamics. Lássuk a konkrét vételi elgondolásokat:

Lockheed Martin vételi pozíció kép bejegyzésbe

Lockheed Martin vételi pozíció. Entry: 337, stop: 330, target: 350, R/R=2/1

Boeing vételi pozíció. Entry: 347.5, stop: 331, target: 380, R/R=2/1

General Dynamics vételi pozíció. Entry: 205.6, stop: 204.4, target: 211.7, R/R=2.9/1

 

Kíváncsi vagy, mi alapján szűröm a részvényeket és hogyan találom meg a jó hozam/kockázat aránnyal rendelkező befektetési lehetőségeket? Az akadémiai rendszerű tőzsde tanfolyamaim megoldást jelentenek számodra!

Szeretnél tőzsdézni, de nem tudod, kitől tanulj? Tudj meg többet rólam!

Szeretnél napi hírlevelet kapni az adódó lehetőségekről? Iratkozz fel az ingyenes tőzsdei hírlevelemre!